Az installációban Köves Éva festészeti metódusára Sztojánovits Andrea videoművel reflektál. A műben használt vizuális nyelvezet a villogó fény jelenségét idézi meg a rétegek és pontok váltakozása által, melynél a folyamatosan változó fényviszonyok tónusváltozások útján a szemet automatikusan ‘ráveszik’ az aktív figyelemre, kimozdítják nyugalmi állapotából és serkentik az észlelést. Felsejlenek és eltűnnek részletek, a nézőből megfigyelő válik a látás aktív részvételével, pl. pislogás, tehát a nyitott-zárt stádiumok váltakozása által. Ez a körülmény, a szem ‘lélegzetvétele’ a képi figyelemben asszertív cselekvést vált ki.
